A Balaton, Közép-Európa legnagyobb tava, amely a tengerparttal nem rendelkező Magyarországhoz van a legközelebb a tengerhez. Nyáron nyaralók tömegeit vonzza, hogy úszhassanak hűvös smaragd vizében és pihenjenek a strandokon. Ez a nagy víztömeg mérsékli a környező vidék klímáját, így nemcsak a nyaralók kedvenc célpontja, hanem a szőlőtermesztésnek is kedvező klímát biztosít. A balatoni borvidék (vagy OFJ – oltalom alatt álló földrajzi jelzés) hat oltalom alatt álló eredetmegjelölésű (OEM) körzetből áll – Badacsonyból, Balatonfelvidékből, Balatonfüred-Csopakból, Nagy-Somlóból, Balatonboglárból és Zalából. Együtt mintegy 10 000 hektár szőlőültetvényt képviselnek.
FÖLDRAJZ ÉS ÉGHAJLAT
A Balaton északi oldala dombos. Nyugati területein, így Badacsonyban és a Balatonfelvidék egyes részein is különös formájú vulkáni tombok és kúpok dominálnak, a régen kialudt vulkánok maradványai, amelyek a területet egykor borító Pannon-tenger alól lávát lövelltek ki. A déli part laposabb, és inkább a nyaralók, a strandok és a fejlesztések uralják. A szőlő itt általában távolabb van a tótól.
A sekély tó egyedülálló klímát teremt, hatalmas felülete visszaveri a napfényt, nagyobb páratartalmat biztosít, és hűvösebb nyarat és melegebb telet biztosít. Az északi Bakony vonulata véd a hideg nyugati és északi szelek ellen, elősegítve a tó számára kedvező szubmediterrán klímát.
A tó körüli talajok változatosak, az északi oldalon Badacsony és a Káli-medence környékén) vulkanikus és bazalttalajok , valamint löszös, vörös és barna erdőtalajok, mészkő, pannon homok, márga.
TÖRTÉNELEM
A tó körül már a Kr.e. I. századtól termesztenek szőlőt, amely a Római Birodalom idején virágzott, majd a középkorban, amikor a szerzetesrendek is műveltek szőlőt a Balaton mellett. A török hódoltság idején még bort is készítettek itt, és ez valóban segítette a velük szembeni ellenállást. A 19. század a Balaton fénykora volt, zöldellő szőlőültetvények, pincék és a szőlő között fészkelődő kis présházak jellemezték. A balatoni borokat a monarchia minden szegletébe exportálták. A füredi vizek világhírűek voltak, a helyi fürdők mindig zsúfolásig megteltek. Akkoriban nem volt olyan gyakori, hogy a tóban úszkáljunk. A kor borkedvelői elmondták, hogy ízükről ismerték fel a különböző hegyvidékek – badacsonyi, csopaki, szentgyörgyi – borait, így forgalmazták őket akkoriban. És természetesen, mindenkinek megvolt a kedvence. A szőlőtermesztés inkább a dombos északi partra irányult, de amikor a filoxéra lecsapott a Balatonra, sokan a déli part kevésbé hagyományos homokos terein folyamodtak borkészítéshez, ahol a filoxéra kevésbé tenyészik. Tehát a hagyományos északi területek megszűnése pozitívan hatott a déli parton borászatra.
A századforduló utáni szőlőültetvények újratelepítésekor számos hagyományos fajta, mint a Somogyi Fehér, a Juhfark, a Kéknyelű félreszorult vagy teljesen megszűnt. Helyükre ma is domináns fajták kerültek, mint az Olaszrizling , Ezerjó , Pinot Gris, Chardonnay, Müller-Thurgau.
Sajnos a 20. század további drámai változásokat hozott a Balatonon, amikor a munkásosztály központi fekvésű üdülőhelyévé vált. A vízszint szabályozása az üdülőlétesítmények, strandok építése során történt. Az emberek már nem utazhattak külföldre a kommunista kormány által bevezetett utazási korlátozások miatt. Így a Balaton a nyár gócpontja lett. A szőlőültetvényeket nagyüzemi termesztésre cserélték, a dombok lábánál fekvő lapos területeket szövetkezetek művelték. A magasabb, jobb helyeket hagyták elvadulni, a pincészeteket pedig nyaralókká alakították. Sajnos a spekuláció és a fejlesztés az 1990-es évek eleji politikai változások után tovább folytatódott, és folyamatosan csökkentette a szőlőterületet. A Balaton azonban most visszavág. A Balaton Kör pincészetek, vendéglátók egyesülete, A helyi termelők és szállodák a helyi gasztronómiára, kultúrára és borra összpontosítva igyekszik biztosítani, hogy a Balaton egész évben életben maradjon, ne csak nyáron. Jobbnál jobb borok születnek, a Balaton újjászületik.
A BOR STÍLUSAI
A Balatonra legjellemzőbb fajta az Olaszrizling. A Balaton Kör vezetésével a régió BalatonBor néven márkát is készített a fajtának. Ez magában foglalja a borok háromszintű hierarchiáját – regionális, falusi és szőlőültetvények – a burgundi modell szerint. A friss, gyümölcsös, reduktív stílusban készült regionális borok csak Balaton OFJ-ként vannak megjelölve. A falusi borok (vagy a Hegy Bor) lokalizáltabb jegyeket és tölgyes jegyeket mutathatnak. Ezzel szemben a dűlős borok (Dűlős Bor) inkább terroir vezéreltek. Olaszrizlinget a tó körül termesztenek, és gyakran megtalálható a nyári borfröccsben, a fröccsben, amely minden tóparti pihenéssel eltöltött nap elengedhetetlen része.
A fajtakeverékben a fehér szőlő dominál, különösen a tó északi partján. A Balaton OFJ-ben termesztett fajtaválaszték széles és sokféle borfajtát felölel. Mindazonáltal minden OEM korlátozottabb választékkal rendelkezik az engedélyezett szőlőkből, és saját különlegességekkel és stílusokkal büszkélkedhet.
Újra teret hódít Badacsonyban a történelmi, de manapság ritka Kéknyelű, a Szürkebarát Pinot Gris mellett. A badacsonyi és a Káli-medence borai a bazaltban gazdag talajoknak köszönhetően jellemzően ásványi anyagokban gazdag, testes borok.
Csopak városa az Olaszrizlinget tette zászlóshajójává, és finom savú, elegáns borokat készít.
A tótól néhány mérföldre északra, egy ágon a somlói domb az egykor híres Juhfarkot, a Furmintot és a Hárslevelűt termeszti.
Balatonboglár, az egyetlen a tótól délre fekvő vidék, ahol a fajták és stílusok keveredése nagyobb, mint az északi régiókban. Fehérje általában vékony és világos, vörösei pedig testesek, mégis elegánsak. Egyre nagyobb hangsúlyt fektet a pezsgőkészítésre is, különösen az enyhén pezsgő frizzante stílusra, amely tökéletes a nyári vakáció tóparti kortyolgatására.
A tótól nyugatra található a kevésbé ismert zalai vidék, amely egykor Magyarország legnagyobb borvidéke volt, dombos tájával és számos árterével, amelyek többnyire testes, lédús, lendületes fehérborokat adnak a legkülönfélébb fajtákból.
